Márkus István (1920-) a két világháború közötti falukutató mozgalom legfiatalabb nemzedékének tagjaként Nagykőrösről írt dolgozataival indult el a jelenig ívelő alkotói pályáján. Tudományos munkássága teljes egészében a falusi, vidéki magyar társadalom kutatásához kötődik. Életműve folyamatosságot és hidat jelent az 1930-as évek szellemi mozgalmai és tudományos szemlélete (falukutatás, Erdei Ferenc, Hajnal István) és a jelen között. Legújabb tanulmánykötete az elmúlt években írt munkáiból nyújt válogatást. Az írások képet adnak szellemi forrásairól, a hosszú történeti folyamatokról, a közelmúlt átalakulásának problémáiról s a paraszti társadalom szélesebb összefüggéseiről. Tanulmányai részben visszatekintenek a falukutatás múltjára vagy saját korábbi munkáira (Nagykőrös), és azok mai tanulságait foglalják össze. De nemcsak lezárás, visszatekintés a kötet, hanem tervezett, az utolsó években elindított kutatások előfeltevései és eredményei is megtalálhatók benne. Végezetül összegzés jellegű, eddig meg nem jelent írások is helyet kaptak a válogatásban. Márkus István ma már szinte egyedül képviseli a szociológiában és történelemben, empíriában és elméletben, a hazai és európai tájakon egyaránt jártas elkötelezett kutatót.