Dr. Szalai József egész élete a tudomány és a művészet érintkezésében zajlott. Mint biológia-földrajz szakos tanár rövid időn belül elmélyült a növényélettanban, a természet titkainak keresésében. Az egyetemi doktori fokozat megszerzésével, a Magyar Tudományos Akadémia levelező aspiránsaként végzett tevékenységével, majd a mezőgazdasági tudományok kandidátusi fokozat elnyerésével még inkább elkötelezte magát a növényvilág kutatásában. Publikációival hamarosan felhívta a szakma figyelmét, 2002 és 2005 között Széchenyi Professzori ösztöndíjas volt. Évtizedekig tanított. Négy könyve jelent meg a növényvilágról. Tudományos munkássága mellett szoros kapcsolatba került a művészeti élettel is. Pécsi Sándor, Honthy Hanna, Melis György, Ferencsik János, Mihályi András, Oszter Sándor, Bodrogi Gyula, Marton Frigyes és mások közelében döbbent rá a természet és a művészet egységére. Szalai Józsefet mindig vonzotta az irodalom is. Ezért is örült annak, amikor felkérté, hogy adjon szakmai tanácsokat, illetve gondozza – többek között – Móricz Zsigmond kertjét Leányfalun, vagy Weöres Sándor kertjét Budán. A mai napig eleget tesz ennek a nemes feladatának, hiszen – ahogy ő mondja – „szent kötelességemnek érzem” ilyen nagy írók, költők tárgyi és szellemi örökségének ápolását.
Budapesten él, jelenleg is több egyetemen tanít. Szakírói tevékenysége mellett most Móricz Zsigmondhoz, illetve családjához valamint Weöres Sándorhoz és más írókhoz, költőkhöz való kötődéseiről ír könyvet.

Madár János