A magyar lótenyésztési kultúra ékkővé csiszolódott fajtája a tündöklést és borzalmakat megélt gidrán. A könnyű katonai hátas használattól jutott el a nemzetközi military lóig, immár 150 éve van az élvonalban. A fajta történetére és jelenére való emlékezésünk annak sikeres jövőjébe vetett hitünkből táplálkozott, szándékot kívánt feléleszteni, hogy az akarattá formálódjék, és végül cselekvéssé nemesedjék. A fajta jövőbeni sikereit megalapozó cselekvéssé.

A kötet szerves folytatása a hagyományos fajtáinkról eddig megjelent munkáknak. Az eredeti mezőhegyesi méneskönyveknek gondos tanulmányozásával tisztázza az eddig ismert fajtatörténet néhány pontatlanságát, miközben rámutat, hogy a gidrán már az 1920-as évektől kezdődően a mai értelemben véve is sikeres sportló. Tárgyalja a kislétszámúra apadt, ezért veszélyeztetett helyzetbe került történelmi fajták genetikai állományának megismerési módjait és a genotípusok sokfélesége megőrzésének tenyésztési szempontjait.

Törekszik annak megértetésére, hogy a génvédelem, a tradíció ápolása nem a hamu őrzése, hanem a parázs lángra lobbantására irányuló cselekvés.